Leopold Mozart, az iskola névadója
Miért éppen Leopold Mozartot választotta a Zeneiskola névadójának?
Az augsburgi születésű Leopold Mozart (1719-1787) sokszínű zenei munkájának helyszíne 40 éven át Salzburg volt. Két gyermekét, Nannerlt (Maria Anna) és Wolfgang Amadeust kivételes gondossággal, hozzáértéssel, igényességgel nevelte, amelyről levelei, és a kortársak feljegyzései tanúskodnak. Mint kiváló szakember, elhanyagolhatta volna gyermekei nevelését, hogy saját karrierjét építse, de nem ezt tette. A gondviselés jóvoltából rábízott gyermekeiért hihetetlen áldozatot hozott, és mindent megteremtett számukra, hogy tehetségüket kiművelhessék. Ezt a példát szeretnénk a mai szülőknek állítani, hiszen ők döntenek arról, mivel töltse el gyermekük a legfogékonyabb éveit, mint ahogy az is a szülők felelőssége, mennyire kitartóan támogatják egymást és gyermeküket a zenetanulás iránti elhatározásukban, elkötelezettségükben. A zeneiskola tanárikara és vezetősége odafigyeléssel, megértéssel, tapasztalattal kíséri Önöket ezen a nem könnyű, de életreszóló útravalót adó úton.
Johann Georg Leopold Mozart (1719. 11. 14 – 1787. 05. 28.)
Augsburgban (ma Németország) született, a mai Mozart-házban, egy könyvkötő fiaként. Az augsburgi gimnázium elvégzése után 1735-ben a jezsuita St. Salvator iskolában gyakran lépett fel színészként és énekesként, emellett orgonált és hegedült. 1737-ben a salzburgi bencés egyetem filozófia- és joghallgatója lett, majd teológiát tanult. Sokirányú figyelmét végül a zenének áldozta, noha apja katolikus papot neveltetett volna belőle. Hegedűművész lett, majd a salzburgi érsek udvari zeneszerzője és kórusmestere. 1747-ben feleségül vette Anna Maria Pertlt, akitől hét gyermeke született, de csak kettő érte meg a felnőttkort, Maria Anna (Nannerl) és Wolfgang Amadeus. 1756-ban – abban az évben, amikor Wolfgang Amadeus született – megírta Versuch einer gründlichen Violinschule című művét, egy értekezést a hegedülésről. E műve, J. J. Quantz: Versuch einer Anweisung die Flöte traversière zu spielen és C. Ph. E. Bach: Versuch über die wahre Art das Clavier zu spielen című művével együtt az egyik legfontosabb dokumentum a 18. századi előadásmódokról.
Hogy Leopold sikeres zeneszerző volt-e, arról megoszlanak a vélemények, az biztos, hogy sikeres pedagógus volt. A már említett hegedűtankönyve máig fontos forrása a 18. századi hegedűtechnikának és tanításnak. Sok időt töltött két gyermeke tehetségének fejlesztésével, sokszor saját munkája árán is, szinte misszionáriusként vitte gyerekei hírét Európába. Talán nem is számolt vele, hogy a koncertkörutak milyen megterhelést jelentenek a családnak. Amikor 1773-ban visszatértek fiával az utolsó, itáliai turnéjukról, Leopold Mozartot nem vették vissza a salzburgi udvar karnagyi állásába. Az idő mégis Leopold Mozartot igazolta, aki zeneileg is tanult ember lévén megérezte fia tehetségét. 1785-ben Leopold meglátogatta fiát Bécsben, és találkozott Haydnnal is, aki kijelentette: "Istenemre mondom, őszinte ember lévén, hogy a fia a legnagyobb zeneszerző, akivel személyesen vagy nem személyesen találkoztam. Ízlése van, s mi több, a legmélyebb tudása a komponálás művészetéről."
Kedves Szülők, Tisztelt Olvasó, többek között ezt a zenei örökséget adják át tanáraink a gyermekeknek. Köszönjük a bizalmukat.