ENGDE

Leopold Mozart, az iskola névadója

Miért éppen Leopold Mozartot választotta a Zeneiskola névadójának?

Az augsburgi születésű Leopold Mozart (1719-1787) sokszínű zenei munkájának helyszíne 40 éven át Salzburg volt. Két gyer­mekét, Nannerlt (Maria Anna) és Wolfgang Amadeust kivételes gondossággal, hozzáértéssel, igényességgel nevelte, amelyről le­velei, és a kortársak feljegyzései tanúskodnak. Mint kiváló szak­ember, elhanyagolhatta volna gyermekei nevelését, hogy saját karrierjét építse, de nem ezt tette. A gondviselés jóvoltából rábí­zott gyermekeiért hihetetlen áldozatot hozott, és mindent megte­remtett számukra, hogy tehetségüket kiművelhessék. Ezt a pél­dát szeretnénk a mai szülőknek állítani, hiszen ők döntenek ar­ról, mivel töltse el gyermekük a legfogékonyabb éveit, mint ahogy az is a szülők felelőssége, mennyire kitartóan támogatják egymást és gyermeküket a zenetanulás iránti elhatározásukban, elkötelezettségükben. A zeneiskola tanárikara és vezetősége odafigyeléssel, megértéssel, tapasztalattal kíséri Önöket ezen a nem könnyű, de életreszóló útravalót adó úton.

Johann Georg Leopold Mozart (1719. 11. 14 – 1787. 05. 28.)

Augsburgban (ma Németország) született, a mai Mozart-házban, egy könyvkötő fiaként. Az augs­burgi gimnázium elvégzése után 1735-ben a jezsuita St. Salvator iskolában gyakran lépett fel szí­nészként és énekesként, emellett orgonált és hegedült. 1737-ben a salzburgi bencés egyetem filozó­fia- és joghallgatója lett, majd teológiát tanult. Sokirányú figyelmét végül a zenének áldozta, noha apja katolikus papot neveltetett volna belőle. Hegedűművész lett, majd a salzburgi érsek udvari zeneszerzője és kórusmestere. 1747-ben feleségül vette Anna Maria Pertlt, akitől hét gyermeke szü­letett, de csak kettő érte meg a felnőttkort, Maria Anna (Nannerl) és Wolfgang Amadeus. 1756-ban – abban az évben, amikor Wolfgang Amadeus szü­letett – megírta Versuch einer gründlichen Vio­linschule című művét, egy értekezést a hege­dülésről. E műve, J. J. Quantz: Versuch einer An­weisung die Flöte traversière zu spielen és C. Ph. E. Bach: Versuch über die wahre Art das Clavier zu spielen című művével együtt az egyik legfon­tosabb dokumentum a 18. századi előadásmódok­ról.

Hogy Leopold sikeres zeneszerző volt-e, arról megoszlanak a vélemények, az biztos, hogy sike­res pedagógus volt. A már említett hegedűtan­könyve máig fontos forrása a 18. századi hegedű­technikának és tanításnak. Sok időt töltött két gyermeke tehetségének fejlesztésével, sokszor sa­ját munkája árán is, szinte misszionáriusként vitte gyerekei hí­rét Európába. Talán nem is számolt vele, hogy a koncertkörutak milyen megterhelést jelentenek a családnak. Amikor 1773-ban visszatértek fiával az utolsó, itáliai turnéjukról, Leopold Mozartot nem vették vissza a salzburgi udvar karnagyi állásába. Az idő mégis Leopold Mozartot igazolta, aki zeneileg is tanult ember lévén megérezte fia tehetsé­gét. 1785-ben Leopold meglátogatta fiát Bécsben, és találkozott Haydnnal is, aki kijelentette: "Iste­nemre mondom, őszinte ember lévén, hogy a fia a legnagyobb zeneszerző, akivel személyesen vagy nem személyesen találkoztam. Ízlése van, s mi több, a legmélyebb tudása a komponálás művészeté­ről."

Kedves Szülők, Tisztelt Olvasó, többek között ezt a zenei örökséget adják át tanáraink a gyerme­keknek. Köszönjük a bizalmukat.